Az Operaház melletti szűk kis utcában messzire világító fényekkel vonzza a tekintetet egy aprócska ékszerbolt kirakata, amely nemcsak a spotlámpák fényétől ragyog, hanem az ékszerekbe foglalt feltűnő drágakövektől is.

Peyer András ötvösmester üzletében gyakran nyílik az ajtó és az érdeklődőkön kívül számos megrendelő beszéli meg a fiatalemberrel az elkészítendő ékszerrel kapcsolatos legfontosabb elvárásokat. Peyer mester 33 esztendős, de már gyermekkorában is igen szívesen „barkácsolgatott”, és noha a családban nem volt ékszerész, a nagyszülei és a szülei biztatták, hogy próbálgassa tehetségét.

Így aztán szinte egyenes út vezetett a Práter utcai kézművesipari iskolába, az ötvösség megtanulására, majd onnan az Állami Pénzverőbe, ahol Enders Tibor mester keze alatt ismerte meg azokat a szakmai fogásokat, tudnivalókat, amelyekre később építeni tudott. Az asztali ezüst dísztárgyak ezután már rutinmunkának számítottak az ügyes kezű fiatalembernél, így tanárai, oktatói hozzájárultak, hogy alkotásait kiállítsa az egykori Auriflex-ékszerek seregszemléjén és számos házi versenyen is részt vegyen.

Az akkori nagyvállalatnál ezüstművesként kezdett, de hála tanítójának és mesterének, igen gyorsan elsajátította mindazt, ami az ékszerkészítésnél nélkülözhetetlen. Elsősorban az anyaggal, a nemesfémekkel való bánásmódot és a bátorságot, akármelyik nemesfém megmunkálásáról is volt szó. Az ötvösüzemben sokfajta dísztárgyat készített. A legemlékezetesebb darabja egy ezüstből készült tigris volt, amely öntési eljárással készült ugyan, 30 cm hosszú és 20 cm magas volt, de a zománcozás és a drágakőberakások igen különlegessé tették. Elégedett is volt a kuvaiti megrendelő a művel. Mint minden ifjú embert, Peyer Andrást is hajtotta a bizonyítási vágy, 1991-ben ezért kilépett a nagyvállalattól és ismét tanulásra adta a fejét, beiratkozott a mesterkurzusra, miközben üzletvezetőként és eladóként dolgozott egy ékszerboltban. A képzés során sok új ismeretet szerzett, amellyel kiegészítette az addig tanultakat. Többek között Kecskés Gábortól azt is: hogy az ékszer a személyiség megtestesítője, a hangulat kifejezője is, egyfajta műalkotás, szellemi munka, intellektuális kapcsolat a megrendelővel, az ékszer viselőjével.

Tehát az ékszertervezés során, megtartva az adott ékszerre jellemző klasszikus vonalvezetést, újszerű megoldásokat kell keresni, ha lehetséges valódi drágaköveket alkalmazva. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében készített számos extravagáns ékszert, akkor még osztrák, illetve német megrendelésekre.

Kedvelt drágakövei közé tartozik az opál különleges megjelenése miatt és a gyöngy is, amelyek igen jól illenek a fehéraranyból, illetve az ezüstből készült ékszereibe. És gyakran alkalmaz hematitot is, hiszen a sötét színű, különleges kő remekül kiemeli a fehér nemesfém szépségét, ugyanakkor visszafogott eleganciát is sugároz, főként a téli öltözékeknél.

Tapasztalatai szerint manapság egyre több az igényes vásárló, így az ötvösmester egyedi formavilág kialakításával kísérletezik, garnitúrái, nyakékei nem a hagyományoknak megfelelő technikai megoldásúak, hanem flexibilisek, díszítőelemei sokféle lehetőségeket hordoznak. Formálható nyakékeit az ékszer viselője kedvére alakíthatja, hangulatának, ruházatának megfelelően. Valószínűleg ezt a kreativitást ismerte el két évvel ezelőtt a Karát kiállítás ékszerversenyének zsűrije, amikor is Peyer András munkája a medálkategóriában első díjat nyert, igaz az ezüstből készült medálba foglalt kettős tagolódású foglalt hematit és ónix egybecsiszolása egészen különleges hatású volt.

Az ifjú ötvösmester 11 esztendeje önálló vállalkozó, előtte Kecskés Gábor ötvösmesterrel dolgozott együtt, akitől nagyon sokat tanult nemcsak szakmailag, hanem a vállalkozásvezetéssel, az üzletmenettel kapcsolatban is. Mindkettőjük egybehangzó véleménye, hogy az eddigieknél sokkal több segítséget kellene adni az ifjú tehetségek szárnybontásához, önállósodásához, hogy ne vesszenek el a vállalkozás útvesztőiben, hanem elsősorban azzal foglalatoskodjanak, amihez a legjobban értenek: az alkotással. Szervesen kapcsolódik ehhez a gondolatsorhoz, hogy ma Magyarországon nincsen elegendő bemutatkozási lehetőség, verseny, kiállítás és pályázat, ahol a tehetségek összemérhetnék tudásukat, kreativitásukat, képességeiket.

Az ország uniós tagságával tágabbra nyílt a horizont, de Peyer András elsősorban itthon akar bizonyítani, társának, akitől rengeteg segítséget, biztos hátteret és az alkotáshoz szükséges pozitív energiákat kapja és két gyermekének, akiket vélhetően magával ragad majd a szakma szeretetében, és akik folytatják azt, amit szüleik megkezdtek. Addig is tervei között szerepel a formai megújulás, a minőség tökéletesítése és az állandó tanulás is, valamint a vevőszolgálati munka folyamatos erősítése, olyan törzsvásárlói közösség kialakítása, akik érzik, tudják, hogy a mesterre évek múltán is számíthatnak.

Forrás: Szabó Zsuzsa: Mesteremberek [Ékszer magazin, 2005. január / február (22.szám)]

Forrás: Szanati Helga főszerkesztő, Heart in Hungary, Fashion & Jewel, 2007/4